|
A
széthurcolt Hatvany-gyűjtemény
Sándor részt vett a Fővárosi Sörgyár és más ipari vállalatok megalapításában is. A XIX. század végére a magyar gazdasági élet egyik legtekintélyesebb szakemberévé vált. Egyik alapítója és alelnöke volt a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének, megválasztották a Magyar Cukorgyárosok Országos Egyesületének elnökévé. Ezenkívül számos tisztséget töltött be több hazai bank és iparvállalat elnökségében.
A művészetek pártolását és a jótékonykodást is fontos feladatának tartotta. Tevékeny része volt például a Vígszínház megalapításában. Nevéhez fűződött többek között a Zsidó kórház női osztálya és az aradi árvaház kibővítése. 1897-ben a család engedélyt kapott a Hatvany-Deutsch név viselésére. Tizenegy évvel később Hatvany-Deutsch Sándor a bárói rangot is megkapta. Fiai, Ferenc és Lajos a Deutsch név elhagyásával nevüket Hatvanyra változtatták. A család tagjai között voltak olyanok is, akik nem éreztek magukban késztetést arra, hogy a pénzügyi élet kusza és bonyolult világában működjenek. A humán tudományok és a művészetek felé fordultak. Ilyen volt például Hatvany Lajos író, irodalomtörténész is, aki a modern magyar irodalmi áramlatok híve volt. Urak és emberek című híres családregénye a magyar zsidóság asszimilációs útját mutatja be. Lajos testvérét, Hatvany Ferencet a festészet érdekelte. Először Fényes Adolfnál és Bihari Sándornál, majd Párizsban tanult. A XIX. század végétől állított ki Budapesten és külföldön egyaránt. Azonban festői kvalitásainál nagyobb híre volt páratlan műgyűjteményének, amelynek központjában a XIX. századi francia festészet állt. Báró Hatvany Ferenc 1915-ben vásárolta meg a Hunyadi János út várbeli torkolatánál lévő Lónyai-villát. Az épületet még az 1870-es években Lónyai Menyhért pénzügyminiszter saját maga számára építtette a kor híres építészével, Ybl Miklóssal. Az impozáns, egész Budapestre csodálatos kilátást nyújtó villában rendezte be Hatvany híres műgyűjteményét. Kedvencei közé tartozott Ingres, Delacroix, Manet, Renoir, Pissarro és az egész gyűjtemény legjelentősebb sorozata Courbet több főműve is. Az egyik legismertebbet, a "Birkózók"-at ma is megcsodálhatjuk a Szépművészeti Múzeum állandó kiállításán. A festményeken kívül a kollekcióban megtalálhatóak voltak még régi kerámiák, ezüstök, porcelánok, bútorok és világszínvonalú szőnyegek is. 1937-ben, magyarországi tartózkodásakor, Thomas Mann így írt naplójában Hatvany Ferenc házáról: "Látogatás Hatvany fivérénél, a festőnél, nagy luxussal berendezett ház, értékes képek." A család számos tagja - Hatvany Ferenchez hasonlóan - lakhelyéül a budai Várat választotta. Hatvany Lajos Bécsi kapu téri háza a magyar szellemi élet egyik központi találkozóhelye volt. Hatvany Józsefné az egykori Erdődy-palotában (ma Zenetudományi Intézet) lakott messze földön híres porcelángyűjteményével. Ebben a palotában éltek gyerekei, akik szintén önálló műgyűjteménnyel rendelkeztek (számbevételükre itt és most egy mondatnyi lehetőség sem nyílik). A második világháború idején, 1943-ban Hatvany Ferenc legértékesebb műtárgyait - két cégvezetője neve alatt - három budapesti nagybank páncéltermében zárt letétként helyezte el. A villában maradt többi tárgyat a "zsidók zár alá vett műtárgyainak megőrzésére és számbavételére" alakult kormánybiztosság feladata volt átvenni. Azonban az addigra már a házat elfoglaló német tisztek valószínűleg maguknak akarták megtartani az értékes műtárgyakat, ezért nagy nehézségek árán engedték csak be a magyar hatóság képviselőit. A Kormánybiztosság alkalmazottai zár alá vették a műtárgyakat, de a németek utasítására otthagyták a villában. 1944. december 1-jének éjszakáján a náci tisztek az általuk elfoglalt villákból az értékesebb műtárgyakat egy szervezett akció keretében a Budakeszi út 75-79.-es számú házakba menekítették. Köztük volt a Hatvanyak gyűjteménye is. Néhány nappal később - a nagyobb méretű darabok kivételével - már indult is a kincset érő rakomány Bécsújhely felé. Budapest ostrománál ezek a budakeszi villák leégtek, és csak a szerencsének volt köszönhető, hogy néhány itt maradt műtárgyat, például Courbet "Birkózók" című festményét sikerült kimenekíteni. De leégett Hatvany Ferenc Hunyadi úti villája is, a hajdani Lónyai-ház. (Most folyik éppen az épület "visszaépítése".) 1945 januárjában a gyűjtemény bankokban tárolt része a Vörös Hadsereg Gazdasági Tiszti Bizottságának kezébe került, a zsákmányt elszállíttatták a Szovjetunióba. A család nagy része túlélte a vészkorszakot. Hatvany Ferenc báró már 1945-ben bejelentette műgyűjteménye eltűnését, és segítséget kért a magyar hatóságoktól. 1946 nyarán egy ismeretlen férfi jelentkezett a bárónál, és a Hatvany-gyűjtemény néhány darabját ajánlotta megvételre. Tízet vissza is vásárolt a báró, ezek többségét rögtön kicsempésztette az országból. Az amerikaiak kezébe került műkincsek közül 1946-47-ben a Hatvany család is viszszakapott jó néhányat. Ezután a család jelentős része, többek között Hatvany Ferenc is, külföldre távozott. Hatvany Ferenc 1958-ban bekövetkezett halála után a család kártérítési pert indított a német állam ellen. A kárigény közel 400 millió német márkát tett ki. A listán szép számmal szerepeltek jogtalan követelések is. Az évekig tartó perben végül a Hatvany családnak 35 millió márka kártérítést ítélt meg a német bíróság, amelynek felét kifizették. Az ügy ezzel még nem zárult le. Ugyanis 1964-ben egy új tanú jelentkezett a bonni államügyészségen, aki vallomást tett, hogy a kártérítési igénynek nincs alapja. Ezután újabb eljárás indult. A németek hiába próbáltak írásos bizonyítékokat kérni Magyarországtól, a magyar hatóságok pontosan tudták, hogy a műtárgyak java része a Szovjetunióban van, azonban az örök barátság jegyében kompromittáló adatokat nem adhattak ki. A per végeredménye az lett, hogy a család megtarthatott 17,5 millió márkát, a hamisan tanúskodókat pedig megrovásban részesítették.(Népszabadság-Várnai Vera)
|
A
családi vagyon alapját még a XIX. század közepén Deutsch Ignác vetette
meg, aki Aradon megalapította a "Deutsch I. és fiai" terménykereskedelemmel
foglalkozó céget. Ignác fiai, József és Bernát tovább folytatták
a sikeres vállalkozást. Ekkor került a birtokukba több ingatlan
Hatvanban, például a XVIII. században Grassalkovich Antal építtette
barokk kastély. A cég igazi felvirágoztatását Ignác unokáinak, Sándornak
és Józsefnek köszönhette. Ők alapították a hatvani, a sárvári és
több más alföldi cukorgyárat. Gazdasági tevékenységük elismeréseképpen
1879-ben hatvani előnévvel magyar nemesi címet kaptak.